PROLÓGUS
Az egész ház romokban hevert - a szó szoros értelmében. Az asztal, a székek darabokban szerteszét. A száradó tányérokból csak néhány porcelándarab maradt a mosogatóban és a környékén elszóródva. A bútorok feldöntve, a kisebb, könnyebben mozgatható tárgyak széthajigálva, törve.
Itt valami rémes pusztítás történt.
Ide rongálni jöttek.
A férfi, aki az ajtóban állt, döbbenetéban elejtette a vörös virágú rózsaszálat, amit a faleségének hozott. Hagyta, hogy az ajtót becsapja a huzat, ami egy törött ablakon át jött, és előrebotorkált.
Nem akarta elhinni...
Pedig igaz volt.
Ekkor hallotta meg hathónapos kislánya sírását az emeletről. Amolyan igazi, erőteljes csecsemősírás volt. De korántsem olyan, mint amikor felriad az éjszaka közepén.
Úgy tért magához a férfi, mintha áramütés érte volna. Lélekszakadva rohant fel a nyikorgós csigalépcsőn egyenesen a gyerekszobába.
A lentitől ezerszer, milliószor szörnyűségesebb látvány fogadta.
Ez a szoba nem volt felforgatva, szétrombolva. Minden épségben maradt. De a kép borzasztó volt.
A gyerek a kiságyban feküdt, az arca teljesen vörös volt a sírástól, kis kezét görcsösen ökölbe szorította, és szüntelenül rugdalózott. A rácsos kiságy mellett, a narancssárga, színes, virágos padlószőnyegen feküdt a felesége. Nehezen kapkodta a levegőt, a kezén horzsolások éktelenkedtek, a bőre viaszfefér volt. Ahogy meglátta férjét, megpróbált felkönyökölni, de nem tudott, teljesen legyengült.
- David... - Hangja a suttogás szintjét is alig ütütte meg.
A férfi letérdelt mellé, és felhúzta a karjába.
- Mi történt? - kérdezte.
- A szekta... - lehelte a nő. - Itt jártak... Nem tetszett nekik... nem tetszett, hogy barátkozol... - Zihálva kapkodta a levegőt, majd felköhögött. Erőtlenül folytatta: - Őt is meg akarják ölni...
- Nem hiszem el! Miért téged bántanak? Te nem tettél semmit.
- David... téged... téged is bántani akarnak.
Megint köhögött, és lehunyta a szemét.
- Sarah! - David kiáltásában düh, fájdalom és agodalom vegyült. - Kérlek... Nem hagyhatsz itt. Szedd össze magad!
- Nem bírom... Nekem már vége... ennyi volt. - Kinyitotta hatalmas barna szemeit, és mosolyogni igyekezett. - Szeretlek, David. Anabel... Vigasztald meg!
Férje karjára hajtotta a fejét, és egy utolsó sóhajtással meghalt.
*
A temetés utáni éjszakán szörnyűséges események történtek. A városi éjszaka csendjébe durva hangok zavartak bele.
Másnap hajnalban egy alhagyatott utcácskában rátaláltak David Grant holttestére. Egy hentesbárd állt ki a hátából.
Nem öngyilkos lett.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
